Az akkoriban húszas éveit taposó Barrichello még ma is érzelemmel teli arckifejezéssel emlékszik vissza a látogatásra, mint mindig, amikor Ayrtonról mesél. A kis brazil versenyzőre Senna halála után nagy nyomás nehezedett. Az öreg kontinens lakói benne szerették volna felfedezni elhunyt bálványukat, amit hősünk mindenképpen megpróbált visszautasítani. „Én nem vagyok olyan, mint Ő! Kicsi is vagyok –„meg csúnya is”, mondta a Ferraritól távozó és irigykedő Irvine- és teljesen más karakter, mint Ayrton volt. Én Rubens Barrichello vagyok.” Látják? Már itt is észrevehető az az ego, ami egy jó versenyző ismérve, és amit a Ferrari vezetése elfeledett észrevenni. Ebbe egyébként majdnem bele is tört a foguk.

Az első összetűzés a csapattal.

Hősünk sok-sok figyelmeztetéssel, s ezzel együtt jól felspanolva érkezett a csapathoz a 2000-res évre. Tudatták vele ugyanis jóakarói, hogy nem lesz egyszerű dolga, ha a „Michael Schumacher Team”-be egyenrangú félként szeretne betársulni. Az azóta már hétszeres világbajnok hatalmas népszerűségnek örvendett már akkor is a csapaton belül, ami nem meglepő. A középszintről ugyanis folyamatosan a világbajnoki címek közelébe hozta fel csapatát, ami ugye nem kis teljesítmény, s ezt feledtetni sem könnyű. Pláne, hogy mindemellett Michael jóravaló „gyerek”, aki imádja is munkatársait, főnökeit. A csapat vezetője pedig egyenesen személyes jó barátja. Hát ide érkezett Rubinho. Nem egyszerű helyzet, de őt abból a fából faragták, akit ez inkább fellendít, mintsem, hogy visszakozásra késztetne. De maradjunk az alcímnél, vagyis az első összetűzésnél. Ez az a dolog, ami nem sokat váratott magára. Már az első verseny végén pislogott a Ferrari vezetősége Rubinho nyilatkozata hallatán, aki nem túlzottan örült a hirtelen stratégiaváltásnak. Történt ugyanis, hogy az a fránya Frentzen - aki akkoriban a nem épp „Minardikergető” formában lévő Jordanben ült- a rajtnál faképnél hagyta hősünket, majd ahogy elvárható nem is engedett jó helyezéséből. Emiatt Ross Brawn pedig megváltoztatta a második Ferrari boxkiállási tervét, vagyis megtoldotta még eggyel. Ezzel hamarabb kihozván őt a Jordan mögül, hogy majd gyorsabb köröket autózva előzze meg azt, mondhatni harc nélkül. Jó stratégia, azóta is bevált sokszor, de Rubens nyilván zokon vette, mert ezzel –szerinte- elvesztette az első helyre való esélyét. Ebbéli aggodalmának pedig ott nyomban hangot is adott, amit azután –érdekes módon- másnap már másként látott. „Micsoda pofátlanság” gondolhatták a Ferrari vezetői, akik nyilván rá is szóltak, hogy vegyen példát Michaelről –ebben is-.

2000
Az első győzelem.

Ezzel egy időre be is köszöntött a „jó fiú” korszak, ami az 1994-es Spa-i pole pozíció után meghozta végre az első győzelmet számára. Németországban! Schumacher hazájában. Jó kis fricska, amit Michael kénytelen kelletlen boldogsággal teli arccal üdvözölt. Az utolsó körökben ugyanis átöltözve ott álldogált feleségével Corinnával a Ferrari vezetőpultnál, s izgult. Hogy kiért, arra nem fogadna senki. Egy biztos, Rubens győzelme Hakkinentől vett el négy pontot, ami sokat hozott a német ász konyhájára, hiszen ami a világbajnok személyét illeti a Forma-1 történelmében döntött már fél pont is! De itt most nem ez a lényeg, hanem a kis brazil fiatalember olyan kivételes teljesítménye, amihez foghatót sok világbajnok sem mondhat magáénak. A 18-dik(!) helyről vágott neki a versenynek, és egyre csak kapaszkodott felfelé, egészen addig, míg egyszer csak nem volt hova tovább előrelépnie. A 36. körben már ő vezette a mezőnyt. Persze ehhez kellett némi segítség is, ami egy a helyszínen bóklászó volt Mercedes alkalmazott formájában érkezett. Tiltakozásképpen, hogy kirúgták munkahelyéről, elkezdet a pályán sétálni, tönkretéve szinte minden csapat stratégiáját. Rubinho azonban nem teljesen ennek, hanem kivételes vízen járási képességének köszönheti első győzelmét, amiből valljuk be Hakkinennek vajmi kevés jutott. Ő ugyanis már az első csepp után, ami még talán az aszfaltot sem érintette, kimenekült a boxba esőgumiért. Rubens pedig maradt, és tartotta magát. „Ha kibírod ezt a pár kört, akkor nyersz” –jött a bíztató mondat a brazil fülére. Kibírta! És nyert! Először életében, és akkorát, hogy a dobogón állva is alig bírta lenyelni könnyeit. Zokogott, s vele együtt pityergett nyilván az F1-es társadalom is. Megható pillanatok voltak, amit vélhetően soha nem felejtünk.

2001
„… borúra derű”

Szokták mondani, de ezúttal inkább a fordítottja igaz, mert az első győzelem után a ború jött. 2001 ugyanis inkább volt Barrichello számára egy feledhető év, mint egy előrelépés, ahogyan azt magában megfogadta. Ekkor érkezett például az első A1-es „Engedd el a bajnokság érdekében” rádióüzenet Jean Todtól, amit egy évvel később megismételtek. Csak itt még nem volt olyan mély a seb, és ezzel együtt Rubens sértődöttsége, mint az egy évvel későbbinél. Itt ugyanis még „csak” egy második helyet volt kényszerű feláldozni Michaelért. Barrichello beállítottságára jellemző, hogy az utolsó kör utolsó pillanatában engedte el csapattársát, nem úgy mint Irvine, aki ilyenkor már jó előre szép komótosan poroszkált, majd egy a pálya hátsó részén kicsit rájátszva engedett. Egyébiránt éppen itt az osztrákoknál volt egy hasonló esetük 1998-ban, amikor Eddie-nek a harmadik helyét kellett átadnia, s tette mindezt olyan észrevétlenül, hogy talán senki nem is emlékszik már rá. Ahogy már fentebb említettük ez az év ugyanilyen felejthető hősünk számára is. Győzni nem tudott, nem lett első rajtkockája sem, viszont tízszer állt a dobogón. Ennek köszönheti például harmadik helyét is a világbajnoki pontversenyben. Egy nagy öröme azonban volt neki. Éppen nálunk a Hungaroringen ráadásul, ahol az ő közreműködésével a Ferrari megszerezte a világbajnoki első helyezést. Nagyon boldog volt. Legalább annyira, mint Schumacher, aki pedig a saját vb-jét szerezte éppen. Boldogan énekelték a „We are the champions”-t, a Queen-el. Ő nyilván végig is énekelte volna, ha nem szól neki a precíz és mindig józan Michael, hogy „Gyerünk nyilatkozni”. A mi kis Rubinhónk ugyanis a vezetésen kívül ünnepelni is jól tud. Sír, nevet, és van neki egy olyan mozdulata, amikor szinte mindenki a tv felé kap, hogy le ne essen a dobogóról.

2002
A termékenység éve

A 2001-es eredménytelenség után Rubens végre kezdett magára találni. Az év végére felzárkózott Schumacher mögé, s így a világbajnoki tabellának a tetején két Ferraris állt. Ez az az év, amire már Hakkinen sem nevezett be, és a McLaren is lejjebb csúszott. Potenciális ellenfél –ha egyáltalán volt ilyen- sok év után ismét a Williams volt Montoyával és Ralf Schumahcerrel. Barrichello négy futamot nyert ebben az évben. Ebből egyet eladott, egyet pedig kapott. Ebben az évben romolhatott meg a csapat és Rubens közti kapcsolat is. Az A1-ring rendkívüli módon feküdt a brazilnak, aki könnyedén nyerhette volna a futamot, ha nem utasítják annak elvesztésére. „Rubens. Engedd előzni Michaelt. Rubens, engedd előzni a világbajnokság érdekében”. Ordított Jean Todt a rádióba. Ilyen mérgesnek nem láttuk ennek előtte, ebben biztosak lehetünk. Rubens pedig másolva az egy évvel korábbi esetet a célegyenesben az utolsó pillanatban engedett. Belül pedig egy hétvége munkája bombaként robban szét. Kiszállván az autóból overalljához mérhető vörös arccal dühödten engedelmeskedett Todt hívó szavának. A csapatvezető, látván beosztottja arckifejezését –avagy a rettentő haragban adott nyilatkozattól félvén- megpróbálta azt simogatva jobb kedvre deríteni, de nem sikerült. Barrichello szó nélkül betopogott a mérlegelésre. A sajtószobába érkezvén a „jólnevelt” újságírók füttyögve fogadták Michael érkezését, és már egy világrengető nyilatkozatra éhezvén egyöntetűen Rubensre koncentráltak. A nagy szavak elmaradtak, Todt fellélegezhetett. Néhány fricska azért belefért, de ez vajmi kevés ahhoz képest, amire mindenki számított. Innentől kezdve azonban Rubens valóban rájött, hogy ha csak Michaellel nem történik valami, -pl. már megnyerte az azévi vb címet- akkor ő nem győzhet. Ilyen eset volt például az olaszországi is, ahol végre „nagyközönség” előtt, vagyis a Tifosik szeme láttára győzhetett. Ők pedig akkora bulit csaptak neki, amekkorát ritkán látni, még itt is a Ferrari hazájában. Volt egy pillanat, amikor a nézősereg olyannyira megindult, hogy azon sem csodálkozhatnánk, ha a boxutca néhány méterrel odébb csúszott volna. Ismét egy feledhetetlen élmény a kis Rubensszel a főszerepben.

2003.
Barrichello autója

Az F2003-GA a szakértők szerint inkább feküdt Barrichello vezetési stílusához, mint Schumacheréhez. Ebben az évben ennek ellenére csak kétszer győzedelmeskedett. Ezek közül is a második a jelentősebb, ami nyilván nem nagyon tetszhetett a csapattársnak. A sajtó ugyanis –bár nem jogosan- attól volt hangos, hogy Barrichello szerezte meg Michael számára a világbajnokságot. Ő tartotta fel ugyanis Raikkönent, akinek a verseny előtt majdhogynem 0 esélye volt a vb cím megszerzésére. A futam alatt azonban nagyot fordult a világ, és tényleg úgy tűnt, hogy csak a brazil védheti meg Schumi címét. Ugyanis az akkor még csak ötszörös világbajnoknak mindössze egyetlen pontot kellett volna szereznie a vb címért. Vagy a másik lehetőség, hogy Raikkönen nem győz. Raikkönen viszont egyre közelebb került a győzelemhez, Schumi pedig egyre messzebb a mezőnytől. Ütközött ugyanis már a verseny elején, és szárnycserére kényszerült, majd az utolsó helyen találta magát. Akkor az egyetlen mentsvár Barrichello volt, aki oroszlánként küzdött. Schumacher zsenialitása viszont, hogy mire leintették a futamot, ő már megszerezte az 1 pontját, tehát világbajnok volt, Barrichellóval vagy anélkül. Mindegy! De Rubensre lehetett „kenni”, ami nyilván nagyon tetszett is neki.

2004
Majdnem hazaért

Ebben az évben ismét két győzelem jutott a brazilnak. Egy újfent az olaszoknál, és egy az új belépőben, Kínában. A keleti futamon a két Ferraris merőben eltérő „stratégiát” választott. Míg Barrichello az első helyen küzdött, Schumacher az utolsókkal harcolt. Pörgött, forgott, ütközött. A világbajnok persze nehezen viselte a vereséget, míg társa fürdött a népszerűségben. De ez az év is- ahogy a többi- az érzelmi hullámoktól volt hangos. Ezek a hullámok egyébként Barrichello teljesítményére is igazak. Vélhetően többek közt ez is közrejátszik abban, hogy a Ferrari még ajándékként sem mert rábízni egy világbajnoki címet sem. Mármint a hullámzó teljesítmény miatt. Van, amelyik pályán utolérhetetlen, és van, amelyiken egyszerűen nem megy a szekér. Ilyen például Rubens hazai versenye, ahol brazilként igazi brazil drámát mutatott be az évek során. Pedig vezetett már többször is ezen a futamon, ráadásul a „maszek” Stewarttal is. De Ferrarival is folyton kiesett, amint az élre állt. Mostanra azonban úgy tűnt a „traktor” –valaki így nevezte el a soha tönkre nem menő Ferrarit- nem fog kiesni, Barrichellót pedig nem lehet utolérni. Megszerezte ugyanis az első rajtkockát, és talán legbelül úgy érezte, hogy ezt már nem veheti el tőle senki. De elvették, méghozzá épp a csapatától távozóban lévő Montoya és Raikkönen is. Rubens pedig csak harmadik lett, de legalább végigment. Itthon neki már ez is nagy szám! Montoya pedig jó barátként még ott nyomban a dobogón elkezdte vigasztalni őt, mintha szégyellte volna magát, amiért elvette a kis brazil otthoni örömét.

2005
Vegetálás és búcsú

A búcsú éve egyelőre katasztrofálisan telik Barrichello számára. Pedig az első versenyen az azóta szinte verhetetlen Renault mögött fejezte be a versenyt, de mostanra már a csapat teljesítményével együtt az övé is komoly visszaesést produkál. Míg Michael Schumacher a harmadik helyen áll, addig ő csak hetedik a pontversenyben. A szakadás, és talán a távozás ötlete a Monacó-i futamon merülhetett fel benne. Ott ugyanis olyan dolog történt, ami kívülről nézve jelentéktelen, a csupa szív Rubenst azonban rendkívül letörte. Az utolsó kör felénél Schumacher megelőzte társát, akin ez után mérhetetlen harag lett úrrá, majd ki is fakadt. "Egy világbajnoknak nem kellene ilyen manőverekbe belemennie. Mindketten kieshettünk volna. Én nem tettem volna ezt a helyében." És nyilván úgy érzi, nem is tehette volna, mert akkor összedől a világ. „Amit szabad Jupiternek…” Azért még idén megpróbálkozott egy manőverrel, de nyilván jobban megijedt attól, hogy ha elvéti, és kiüti a „Szent Sumelixet”, akkor neki rögtön a fejét veszik. Talán ezért is hajtott inkább a fűre, majd durcásan elviselte második helyét. Pedig érezhette, hogy ebben az évben a Ferrari gyengélkedése miatt ez lehet az egyetlen esélye. De tartotta magát, talán már ekkor tudván, már csak pár verseny és lelép.

Rubens Barrichello tehát távozik csapatától, ahol soha, egyetlen pillanatra sem tudott kilépni a nagy Schumi árnyékából. Talán majd éppen ez a lépés hozza meg számára az üdvösséget, mint ahogy Coulthardnak is, aki mióta kitért a Finn árnyékokból és szeretett versenyzőjévé lépett elő csapatának, szárnyakat kapott.


Mi csak sok szerencsét tudunk kívánni hozzá!