A Formula-1-es versenyautók jó teljesítményéhez elengedhetetlen a megfelelő összetételű és minőségű üzemanyag. Azoknál a vállalatoknál, ahol a száguldó cirkusz számára igyekeznek a lehető legjobb benzint elkészíteni, folyamatos fejlesztésekkel próbálják minél nagyobb előnyhöz juttatni csapataikat a versenypályákon.

A Formula-1 kapcsán már számtalanszor elhangzott, és éppen ezért egy kicsit elcsépeltnek is tűnhet az a mondás, hogy minden másodperc számít. Ennek azonban valóban óriási jelentősége van, amelyre a versenyautók tankolásánál is odafigyelnek a csapatok. Az alkalmazott technológiáknak köszönhetően egy boxkiállás alkalmával másodpercenként 12 liter üzemanyaggal töltik fel az F1-es versenygépek üzemanyagtartályát. A tank a versenyző mögött helyezkedik el, amely egy speciális kevlár burkolattal van ellátva annak érdekében, hogy az esetleges balesetek során ne sérüljön meg. Csakis az EU szabványoknak megfelelő benzint lehet alapul használni a Formula-1-ben.

Ez azonban nem volt mindig így. Ha például a sport kialakulásának kezdeti szakaszát nézzük, abban az időben az autókba szánt üzemanyagokkal kapcsolatban teljesen más elvárások és szokások voltak. Kezdetben meglehetősen agresszív keverékeket használtak, amelynél a benzint, metanolt, acetont és még nitrobenzolt is bevetettek. Ez azonban nem igazán tett jót hosszabb távon a motoroknak, amelyek gyakran az edzések, vagy éppen a versenyek után végleg felmondták a szolgálatot. Később már kerozint kezdtek használni a csapatok, egészen az 1960-as évek végéig. Ezek után pedig az FIA (Fédération Internationale de l`Automobile = Nemzetközi Autómobil Szövetség, a szerk.) szervezete már jóval szigorúbban vette az üzemanyagokkal kapcsolatos előírásokat, és pontosan meghatározta az ezzel kapcsolatos helyes eljárásokat.

A Williams csapat menedzsere, Dickie Stanford így emlékszik vissza a régi szép időkre: „A benzin használata mindazok számára veszélyes volt, akik kapcsolatba kerültek vele a munkájuk folyamán. Minden egyes nagydíj előtt pontosan felmértük a szóba jöhető kórházak helyét, ahol az esetleges égési sérüléseket el tudják látni.”

A kőolaj vállalatok hozzávetőlegesen több mint 300 különböző keveréket állítottak elő minden egyes szezonban egészen az 1990-es évek elejéig. 1993-ban az FIA nagyon pontosan specifikálta a Formula-1-ben használható üzemanyaggal kapcsolatos részleteket, amelyeknek meg kell felelnie az EU által megkövetelt biztonsági- és egészségügyi előírásoknak. A fejlesztésekhez hozzávetőlegesen 200.000 litert használtak fel minden egyes szezonban a tesztek és a versenyek alkalmával, amely egyaránt azt tükrözi, hogy igen magas technikai színvonalat képviseltek már akkoriban is a száguldó cirkusz világában. A másodpercekért folytatott eredményes küzdelem érdekében mindig a lehető legjobb keverék előállítása volt a cél, és ez napjainkban sincs másként. A kutatások megkönnyítéséhez a mérnökök számítógépes szimulációk segítségével képesek a kikísérletezett üzemanyagot virtuális módon elégetni anélkül, hogy az valójában felhasználásra kerülne. Ezáltal tulajdonképpen virtuális motorok segítségével és a computeres technológia felhasználásával le tudják tesztelni, hogy milyen paraméterekkel rendelkezik a még el nem készült üzemanyag.

Legtöbb esetben a végleges verziót igen gyorsan megtalálják a szakemberek. Az üzemanyagok felhasználásával kapcsolatos követelmények között szerepel többek között az is, hogy ne csak a lehető legnagyobb teljesítmény elérésére serkentse a versenyautót, hanem a lehető legkönnyebb is legyen. Egy Formula-1-es versenyautó esetében ugyanis rendkívül fontos, hogy minél kisebb súllyal rendelkezzen, de mindezek mellett az üzemanyag-felhasználás gazdaságosságát sem hagyják figyelmen kívül a mérnökök. A boxkiállások során, amikor feltöltik a versenyautókat ezzel a folyékony nedűvel, a csapatok igyekeznek ezt minél rövidebb idő alatt megtenni. Ehhez viszont elengedhetetlen a megfelelő, és igen precíz előírásoknak eleget tevő töltőberendezés használata.

Az üzemanyag-fogyasztás mértékét minden egyes csapatnál nagy titok övezi, hiszen ez igen fontos összetevő a versenystratégia kidolgozásánál. Szakértők becslései szerint egy Formula-1-es versenyautó 100 km-en hozzávetőlegesen 70 liter üzemanyagot éget el. Az F1-es versenygépek esetében éppúgy, mint a személyautóknál a benzinfogyasztás mértéke nagyban függ a pilóta vezetési stílusától. A legtöbb üzemanyagot akkor égetik el, amikor gyorsítást hajtanak végre az autókkal. Azt szokták ilyen esetekben mondani, hogy kevesebb fékezéshez konzekvens módon kevesebb, illetve kisebb mértékű gyorsítás társul. Ebben az esetben lehet ugyanis a lehető legtöbb üzemanyagot megspórolni.
„Amikor gyorsítunk az autóval, a szelepek kinyitnak, és 2000-es fordulatszám körül pedig nagyobb sebességi fokozatba kapcsolunk.” – nyilatkozta Dr. Hartmuth Wolff, az Allianz Technológiai Központjának képviselője. „Ha pedig hosszabb ideig egy helyben állunk az autónkkal, akkor érdemes leállítani a motort.” – tette hozzá a szakember.

A hagyományos értelemben vett üzemanyagok összetételét szigorú előírások rögzítik. Ez a Formula-1-ben is hasonló módon történik, hiszen csakis az FIA által jóváhagyott üzemanyagot lehet használni. Minden csapatnak az adott szezon előtt le kell adni egy meghatározott mennyiségű mintát az FIA testületének. Mindezek mellett a testület szakemberei minden nagydíj alkalmával véletlenszerűen mintát vesznek az autók üzemanyagtartályából, és a pálya mellett felállított speciális laboratóriumban megvizsgálják azokat. Abban az esetben, ha nem találják megfelelőnek az adott mintát, a stewardok meghozzák ítéletüket. Legrosszabb esetben a turpisságon rajta kapott csapatot még ki is zárhatják a versenyből.